Harmadik rész! :) Lilimnek! Boldog névnapot!♥

3.rész !:)

Egy hosszúnak is mondható, de annál érdekesebb részt hoztam:D

Komizni,mint mindig ér! ;)

Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, ha fel tudtok:) 

~Bix*

3.

- Üdv, Felix, remekül teljesítetted a parancsot.

Nem válaszoltam, csak próbáltam a bensőmben tartani a kitörni készülő ordítást. A szavai, mint megannyi éles kés hatoltak belém. A saját gondolataim kirepültek a fejemből,- ennek még örültem is- és csak az Ő hangja csapongott visszhangként a fejemben.

- Mi az?- kérdezte gúnyosan, nem is köszöntesz?

Nem akartam, hogy rájöjjön a lelkem egy része elszabadult, már nem Neki szolgál, ezért nagy nehezen kipréseltem magamból egy köszöntés- félét.

- Sajnos, nem volt alkalmam végignézni, az akciód, de biztos vagyok benne, hogy jól teljesítettél... tettél... tél.- a visszhang felerősödött. Én pedig összeestem a mocskos fülkében. Hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja, de csak tompán érzékeltem,mint amikor a víz alatt van az ember. És hirtelen, mintha tényleg ott lettem volna, a víz alatt , rohadt mélyen- elakadt a lélegzetem. Fojtogatott az oxigén-hiány a fejemben beállt csöndben. A külvilág hangjai- bár tompán, de- továbbra is kitartóan áramlottak a fülembe.

- Újra munkám van a számodra.

A fülke padlóján fekve a következő szavakra kivert a víz és összerándultam.

Ha a fejemben az Ő kegyetlen hangja mellett az én gondolataim is helyet kapnak, azt kiáltanák: Ne! Kérem ne! Ne kényszerítsen újra erre!

Egy másik részem pedig örült a feladatnak, az amelyik ízig- vérig Xander, ízig- vérig gyilkos volt.

Anyámnak fogalma sem volt milyen családba házasodott be...

Hirtelen újra tudtam lélegezni, az oxigén-dús levegő sípolva áramlott a tüdőmbe.

- A Bringhost utcában lakik egy lány, nem biztos, de úgy néz ki, megsejtett valamit rólatok, szolgákról.

Elakadt amúgy is fura, szabálytalan lélegzetem. Nem tudtam válaszolni, de nem is igazán akartam.

A rosszabbik felem már örömmel elfogadta a parancsot.

- Lényeg, a lényeg, intézd el!- szólalt meg újra a hang, amikor rájött, hogy nem reagálok a bejelentésre.

Szavai szó szerint végigmarkolták az idegeim. Nem a tartalmuk miatt, ez a legfájdalmasabb módja annak, hogy Ők kapcsolatba lépjenek velünk. És ezt Ők is pontosan tudják...

Valaki teljes erőből döngette a WC ajtót és próbált bejutni hozzám, de én útban voltam, nem tudták kinyitni az ajtót ívbe feszült testemtől.

- A házszám a 48/ B. Gyors munkát akarok. Gyorsat és alaposat...

Levegőért kaptam, ahogy a kín végigszáguldott a testemen, mint egy mindent elsöprő hullám. Aztán... csend lett...

Egy pillanatig nem akartam elhinni, hogy a fájdalom is eltűnt, mintha elvágták volna.

Ez pont úgy hangzott, mint egy idióta fájdalomcsillapító reklám.

Felnyögtem.

Újra a régi vagyok. Egy új munkával...

Felültem, majd a WC  csészébe kapaszkodva állóhelyzetbe küzdöttem magam. Levertem a port és a rajtam lévő mocsok egy tetemes részét sötét nadrágomról. Majd megmarkoltam a kilincset és kiléptem.

Zach tajtékzott és rögtön kiabálni kezdett..

Hmm... Mégis aggódna értem? Nem rossz azok után amit mondott, hogy ha parancsba kapná hogy megöljön pár pillanaton belül megállna a szívem...

Andrew hallgatott, de feszült tartása mindent elárult.

Oda sem figyelve Zach szavaira közelebb léptem a foltos tükörhöz.

Hulla voltam. Szó szerint. Szemem alatt karikák sötétlettek, hajam összekuszálódott a fejem tetején. Önkéntelenül beletúrtam. Az agyammal valami nagyon nem volt kóser. Zach ordítása el sem jutott a fülemig,csak révetegen bámultam a tükörképem.

Új munkám van...még egy áldozat...

A saját gondolatomra a testem kétféleképpen reagált. A torkom összeszorult, a szám mosolyra húzódott.

- Most már komolyan ugasd el, mi volt ez!-kiáltotta Zach, majd a kezét a vállamra téve egy erőteljes rántással maga felé fordított.

- Mi a lószar van?- tört ki belőlem a kérdés. Ha Zach akár csak egy rossz szót is szól, nos, nem hiszem,hogy garantálni tudom a testi épségét.

Kimeredt szemekkel bámult rám, miközben a keze még mindig a vállamat szorongatta.

Na mi van? Nem ezt szoktad meg tőlem, ugye?

- Azt, gondoltam, értékelni fogod, hogy aggódunk érted...- szólalt meg végre Andrew.

Halálos pillantást küldtem felé, majd röpke, megvető kacagást hallattam.

- Nincs szükségem arra, hogy aggódjatok értem!

Kitéptem a vállam a döbbent Zach kezéből és kirontottam a mosdóból.

Néhányan hitetlenkedve, mások felháborodva néztek rám. Páran összesúgtak a hátam mögött.

Kinyalhatják a seggem...- gondoltam szikrázó szemmel.

Végre! Kint voltam!

A levegő csak még jobban lehűlt, és éreztem,ahogy a hideg bekúszik feltűnően vékony kabátom alá.

Merre van a kicseszett Bringhost? Látni akarom azt a tyúkot, aki volt olyan szerencsétlen és belekeveredett ebbe a szarságba.

Végül jobbra fordultam- pont az ellenkező irányba, mint ahonnan jöttem- ha nem is találom meg, amit keresek teszek egy hosszú sétát. Kitisztul a fejem, terveket szövögetek, talán veszek egy új kést a fegyverkereskedelem feketepiacának szívében, a Töltényben.

Jó név... Főleg, egy romos, elhagyatott, emeletes irodaháznak, ahol éjszakánként mindent be lehet szerezni, persze engedély nélkül...

Elmosolyodtam, majd megborzongtam a hidegben.

Ma éjszaka terveket fogok szövögetni és fegyvert fogok vásárolni, hogy megöljek egy lányt, aki balszerencséjére rosszkor volt rossz helyen.

Lehajtottam a fejem és mélyet sóhajtottam. A rengeteg szemét között felcsillant egy macska szeme. Különös villanás.

A sikátor elkeskenyedik, majd véget ér. Ennek az utcának nem tudom a nevét. A távolban egy kereszteződés fényeit pillantottam meg. Egy gyors jobbkanyarral elindultam arra.

Magamban dúdoltam és az utamba kerülő kisebb- nagyobb köveket rugdostam. Az egyik véletlenül nekikoppant egy álló autó kerekének.

Morgás hallatszott a belsejéből, majd a jármű megingott, ahogy egy szétgyúrt faszi kászálódott ki belőle. Egyenesen rám szegezte a tekintetét.

Talán futnom kéne...

Mégis megvetettem a lábam, és pillantásom a nagydarab férfi szemébe fúrtam.

Felmordult, majd tett egy lépést felém.

- Mit képzelsz magadról, kispöcs? Köveket rugdosol a kocsimnak? Ne zavarjon, hogy ez a legújabb és legdrágább Mercedes, a piacon!

Persze!-forgattam a szemem.- Egy pillanatig se hidd haver, hogy érdekel, milyen roncsod van! Na nem mintha ez a tragacs olyan sokat érne!

- Nem zavar, megnyugtatlak!- villantottam rá egy féloldalas mosolyt.- Egyébként, ha így folytatod, nemsokára nem lesz, aki vezesse ezt a szarrakást.

Hitetlenkedve vonta össze a szemöldökét.

- Te most fenyegetsz, taknyos?

Válasz helyett óriásit rúgtam az anyósülés felőli ajtóba.

Felhördült és gyorsan előrelépett.

- Nagyon gyorsan állíts magadon, ember!

Ekkor feltűnt- most, hogy már ilyen közel jött- hogy milyen magas. Valójában két fejjel nagyobb nálam.

Na, találja ki kit nem érdekel!

Én is tettem felé egy lépést. Majd, át sem gondolva, mit teszek az öklöm az arcába csapódott.

Nem semmi jobb-horog!- gondoltam, miközben a fájdalom szétáradt a kezemben, fel egészen a könyökömig. Felszisszentem félig a fájdalomtól, félig az elégedettségtől. A nagypofájú macsó már a földön kapkodott levegőért.

Lehajoltam hozzá.

- Most már nem nagy az arcod, igazam van?

Válaszként felnyögött.

- Na idehallgass!- ragadtam meg a kabátja nyakát.- Azt teszek amit akarok, ha egy szaros követ akarok elrúgni, akkor elrúgom. Az arcodat is eltörhetném, ha akarnám, mert megtehetem! Mert szabad vagyok, cseszd meg és nekem senki nem parancsolhat!- rivalltam rá. Az utca riadtan hallgatta a szavaim, az idióta sorozatoktól hangos tévék elhalkultak, a lakók kifelé füleltek.

Feltámadt a jeges szél, kifújta az arcomból előrehullott tincseim.

Riadtan felálltam, elengedtem az idegen ruháját, mert rájöttem, hogy a szavak, amik elhagyták a szám nem igazak.

Egyáltalán, rohadtul nem vagyok szabad!

Hátratántorodtam és rohanni kezdtem,mielőtt megölöm...

A kereszteződésnél átmentem a zebrán, éppen pirosat mutatott a lámpa,de nem zavartattam magam, a dudáló sofőrökre meg nagy ívben tettem.

El kezdett cseperegni az eső, fekete nyomokat hagyott a kitikkadt úttesten és járdán. Nagy volt a forgalom, ahhoz képest,hogy éjfél már jócskán elmúlt.

Ez az egyik dolog, amit szeretek a nagyvárosokban,nincs kihalt csend, soha!

Halkabbra fogtam kopogó lépteim, amikor befordultam egy, már ismerős utcába.

Innen már könnyen eljutok a feketepiacomra!

Miért kellene amúgy új kés? Miért lenne ez a csaj más? Neki nem felel meg a jól bevált bőrmarkolatú csoda? Pedig az igazi antik darab!

Mégis el fogok menni a Tölténybe, hogy miért? Mert hova máshová mennék ?

Elnyomtam egy ásítást és eszembe jutott, hogy haza is mehetnék, de ott valahogy bezárva érzem magam.

Lassítottam a tempómon és hunyorogva néztem fel az utcanév- táblára.

Kővé dermedtem.

Bringhost! Ne! Még nem készültem fel a harcra az ösztönömmel, aminek minden vágya a parancs végrehajtása.

Gondolatok ezrei cikáztak át az agyamon. A józan ész rengeteg okot felsorakoztatott miért ne tegyem meg, miért ne menjek be ebbe az utcába, miért vegyek nagy levegőt és kényszerítsem a lábaim a továbbmenetelre...

De győzött az ösztön, a lábam automatikuson elindult, hogy megkeresse a 48/B- t ahol elvégzem majd a feladatom, akár lesz szemtanú, akár nem.

Féloldalas mosolyra húztam a szám, majd halkan, vérdermesztően felkacagtam és immár boldogan lépkedtem az alig kivilágított Bringhost utcán.

Az ösztön, az , amire hallgatni kell!