2.

Meghoztam a második részt!

~Bix.

2.

A sötét utcán botladoztam. Igyekeztem egyenesen menni. De eddig ami nem zavart most tűzként égetett belül. Minden tisztább volt, valahogy élesebb, ahogy az alig kivilágított utca kellős közepén mentem. Nem sokan jártak erre ezért is választottam ezt az utcát. Erre volt a legbiztonságosabb- bár a leghosszabb is- a bárba vezető út. Andrew és Zach már vár rám, ebben biztos voltam, ahogy abban is , hogy Zach mérhetetlen nagy türelmében már a halálom kívánja.

Azon töprengtem, milyen szavakkal tárom majd elé a tényt, hogy muszáj volt magam megtisztítani Katy vérétől.

Ismeretlen okból már nem csak vonszoltam magam az úton, hanem sikerült a járásra egészen hasonlító mozgást végeznem.

Felsóhajtottam, majd menet közben a halántékomra szorítottam mindkét kezem. Így próbáltam szabadulni a véres Katy látványától. És szavainak ólomsúlyától.

Mélyet sóhajtottam. A friss februári levegő végigszáguldott a légcsövemen, egészen a tüdőmig.

Kitisztult a fejem és néhány sarok után megpillantottam a bárt.

Freedom- hirdette az ütött-kopott, itt-ott megvilágított felirat az ajtó felett.

Keserűen felnevettem és teljes erőből belerúgtam az egyik ronda, sárga kukába a bejárat mellett.

Eldőlt, a földre terítve büdös tartalmát. Egy almacsutka gurult a lábam elé.

Óriásit rúgtam bele, és figyeltem,ahogy kecses ívben a földre hull, majd a becsapódás erejétől kettétörik.

Szánalmas...akárcsak én.

Lehajtott fejjel léptem be a rozoga ajtón, miközben arra gondoltam milyen ironikus, hogy mi- három rabszolga-egy Szabadság nevű helyen isszuk le magunkat- általában a sárga földig.

Ahogy sejtettem Andrew és Zachary már várt. Az egyik félreeső, rozoga asztalnál ültek és a sörüket kortyolgatva néztek rám. Adrew pillantása közömbös volt, Zachary-é pedig,- ahogy sejtettem- dühös.

Nyögve ültem le a kissé alacsony, kopott festésű faszékre.

- Csá, haver, mi tartott eddig?

- Munkát kaptam... Tőle...- sütöttem le a szemem.

- Na, ez érdekesen hangzik...- mondta Zach pillantását az enyémbe fúrva intett a csaposnak, hogy hozzon még némi sört.

Itt ülünk hárman, sört kortyolgatva és hamarosan a gyilkolás témájáról fogunk lelkes eszmecserét folytatni! Mindjárt elhányom magam! Hé... Várjunk csak, mi volt ez?

Megmerevedek ültömben, a szorongató érzés újra a torkomba kúszott, kiáltani szeretnék az úgynevezett barátaimnak.

Tulajdonképpen mit csinálunk mi itt? A dupla Y, X és W. Mert ezek vagyunk mi: Zachary Yang, Felix Xander és Andrew Wild.. bérgyilkosok... Dehogyis, hisz azok legalább pénzt kapnak, de mi az ostoba nevünk miatt vagyunk kénytelenek csinálni ezt. Sokszor gondolkodtam már rajta, ha a szüleink más nevet adnak nekünk,máshogy alakul a sorsunk?

Nyilvánvalóan nem... Ezt az okosok-mert még köztünk is vannak olyanok- már megmagyarázták, miért pont mi, miért pont itt.

Elgondolkodva ütögettem a jeges sörtől lehűlt poharamat a mutatóujjammal.

- És mesélsz is arról a melóról, ami miatt megvárattál minket, pöcsfej!

Felkaptam a fejem és mosolya láttán zavartan nyeltem egyett, majd én is kelletlen mosolyra húztam a szám. Ajkam belső fele beleakadt a szemfogamba, ami elég különös helyen,túl magasan nőtt, nem zavart,sok csajt beindít. Tudom, ők mondták. Kajánul elvigyorodom.

- Háhá, várjunk csak, lehet, hogy nem is amiatt várakoztatott meg, amiért elsőre gondoltunk!- kiáltott fel Zach vidáman és- a részletekre kíváncsian -előredőlt.

Nevetve ráztam a fejem.

- Véres meló volt, hűtsd le magad!-válaszoltam és csak néztem Zach meleg, barna szemébe. Amikor az emberek ránéznek, a gyanú legkisebb árnyéka sem vetődik fel bennük, eszükbe se jutna, hogy több mint 40 embert ölt meg, a maga húsz évével.

- Annál jobb, szeretem, ha egy csaj bevállalós, nem fél.. khm... bedurvulni.- közölte óriási mosollyal az arcán.

Andrew eddig egy szó nem sok, annyit sem szólt most azonban megvetően felhorkant.

A csendes srác-gondoltam- aki alig múlt huszonegy már túl van a hatvanon... Jócskán...

De én voltam a legrosszabb,három éve kezdtem és már hatvanhárman haltak meg a kezeim között. Egy pillanatra újra a raktárban voltam...

Ja... bocs, hatvannégyen...

Csoda hát, ha undorodom magamtól?

Megköszörültem a torkom és egyikükről a másikukra nézve belekezdtem.

- Egy lány volt...

Zach elhúzta a száját:

- Azokat utálom, mindig sikítoznak,remélem gyorsan végeztél vele, mert , ha nem odacsődítette a fél várost.

Bólintottam.

- Igen, ezért gyorsan szíven szúrtam egy késsel és...- megálltam. A hangom közömbössége meglepett.

- Oh, gyerünk már folytasd!-kérlelt Zach néhány perc elteltével. Aki, már negyvenszer ölt, miért ilyen kíváncsi  ez is olyan volt, mint a többi, a végeredmény ugyanaz, vagy nem?

Az ajkamba haraptam és sóhajtva folytattam:

- És már éppen el akartam húzni a seggem jó messzire, amikor meghallottam, hogy szuszog.

Andrew felszisszent.

- Kezdő hiba, te igazán tudhatnád, Felix! Mindig meg kell bizonyosodni, hogy biztosan meghal-e, aztán otthagyni.

Én igazán tudhatnám? Szavai megdöbbentettek.

Tágra nyílt szemmel igyekeztem felfogni szavai értelmét, nem esett le, mire céloz. Vállat vontam.

- Tehát visszamentem. Láttam rajta, hogy már nagyon a végét járja, mégsem mozdultam. Megszorította a kezem és azt mondta...- megköszörültem a torkom.- hogy én jobb vagyok ennél...

Mondandóm befejeztével összeszorítottam a szám.

- Fu, anyám, de nyálas!- nyögött fel undorodva Zach.

- Nem tudom, én...- kezdtem...

- Tudod, mit kellett volna csinálnod ahelyett, hogy a nyálas beszédét hallgatod?- nézett rám kérdőn. Andrew- mint mindig- hallgatott.- Megforgatni benne a kést, ó igen, mindjárt nem lett volna olyan költői.

- Katy a barátom volt- néztem rá kétségbeesve, hátha megértést találok a szemében. Hát nem találtam.

- Vastagon leszarnám ki a barátom, ha parancsot kapnék, ez parancs volt, Felix!

Keményen markoltam a söröspohárt és kifehéredő ujjaimat néztem, de most, ezekre a szavakra felkaptam a fejem.

- Szóval, ha, tegyük fel, azt kapnád parancsba, hogy ölj meg engem, vagy Andrewt- néztem a szóban forgóra- mit tennél?

A kérdés meglepte, a szava ugyan nem állt el tőle, de levegőért kapott.

- Az nem történik meg- felelte.

- Miért is ne történhetne?

Valóban, miért ne? Nem hallani a történelemből rá példát, de a jelenben sem. De két szolga, ahogy Ők hívnak minket , miért is ne, ha az egyik lázad...

- Ha, ez a parancs, azt hiszem, nem haboznék.- beletúrt dús hajába, és mint aki jól végezte dolgát felhörpintette a poharában maradt sörét.

Felkavarodott a gyomrom. Lecsaptam a tenyerem az asztalra és felálltam. Kiszaladtam a mosdóba. Alig húztam be magam mögött az egyik mocskos Wc-ajtót, a kíntól már meggörnyedtem és a következő pillanatban már hallottam a hangját. A fejemben...