1.

~ When your blood is not enough~

1.

Rámeredtem a kezemre, véres volt... Ami azt illeti nem csak a kezem. Körülöttem minden csupa vér volt, ahogy ott álltam a raktárban. Egy elhagyatott, sivár raktárban...Kedvem lett volna ordítani! Öltem! Megint!

De valahogy csak dühöt éreztem, nem szánalmat vagy fájdalmat. Pedig Katy-vel jóban voltunk.

Tökéletesen mindegy!-belerúgok az egyik raklaposzlopba mire az recsegve eldől nagy puffanással landolva a padlón. Cseszd meg! Meg fognak hallani!

Újra ordítani akartam. Elegem volt ebből. Kezemmel megdörzsöltem a halántékom. Az is csupa vér lett.

Katy vére...

Minek is mentem bele ebbe az egészbe?

Három éve már, hogy parancsra gyilkolok, gyakran szórakozásból, poénból.

Undorító!

De ma valahogy minden más, tisztábban látom a tárgyakat, és nem akarok engedelmeskedni Neki. Nem érdekel mit von meg tőlem, mivel zsarol. Ha még egyszer ölök.... Tuti felfordul a gyomrom és.... Hadd ne folytassam.

A raktárablakon- kicsi, szürke, semmitmondó- a hajnal fényei suhannak át.

Nemsokára itt lesznek az emberek! És sopánkodnak majd, a lányuk, a barátjuk az unokájuk miatt... Nem az én hibám! Ez parancs volt!

Összeszorítom a számat.

Mi a szar van velem? Miért olyan rohadt nagy gond most ez? Megtettem már előtte százszor!

Elindulok kifelé a raktárból, ez a 262-es raktár. Távolról mintha máris hallanám a szirénákat.

El kell tűnnöm! Ha elkapnak Ő engem kinyír!

Már éppen koncentrálnék, hogy elhúzzak a búsba, amikor... halk zihálás üti meg a fülem.

Mi a franc?- fordulok vissza hitetlenkedve. Egyre erősödik...

Ez a kifinomult fül, annyira idegesítő!

Átfut az agyamon, hogy leszarom és elmenekülök, hiszen mindjárt megérkeznek a „rend őrei”, de akkor ami elkezdődött bennem, erősödött És vissza kellett mennem!

Rohanok. A padlón egyenletes visszhangot vernek a lépteim. Katy tíz méteres körzetében minden csupa vér. És az a tyúk még mindig ott liheg. Összekoccannak a fogaim a visszafojtott méregtől.

Tudom, hogy meg kell ölnöm!

Leguggolok. Közben azon töprengek, mi baja van Neki ezzel a lánnyal, hisz olyan ártatlan, kis idióta liba!...Nem árt senkinek sem...

Rám emeli a tekintetét... Na ezt szerettem volna elkerülni. Nem mondja ki de a szeme azt kérdezi: MIÉRT?

Megrázom a fejem, aztán lesütöm a pillantásom. A kezét mozgatja...

Alig van energiája mégis az enyémet keresi.

Mi a szar? Miért akar lelkizni és megfogni a kezem? A kezem.. amely majdnem kioltotta az életét!

Mélyen a szemembe néz és akkor felköhög... És ebből a köhögésből tudom, nem fogja túlélni. Úgy szívja a levegőt, mintha ez lenne az utolsó dolog, amit tenni akar életében.

Lehet, hogy az is lesz!

Szóra nyitja a száját én pedig kis híján hátrahőkölök, ugye nem azt akarja, hogy mondjam meg a családjának mennyire szereti őket?!

Erről eszembe jutnak a közeledő emberek...

Mondjad már, ha akarsz valamit!-ripakodok rá gondolatban. A szemem-esküdni mernék- villámokat szór.

És akkor megszólal:

- Te... jobb...-köhögés.- vagy...ennél.

Azzal összecsuklik, megmerevedik, keze már nem markolja görcsösen a levegőt.

Szavai belém hatolnak, mint kés a vajba és gyorsan száguldva törnek utat a szívem felé..

Csak egy baj van...

Nem fognak ott semmit találni... mert nincs szívem.

DE ez meg fog változni, a nevem Felix Xander és felébredtem!